2011 a flybarless rendszerek éve?
De mit is nyújtanak valójában?
Az Align nem túl régen jelentette be 3GX elnevezésű kompakt flybarless rendszerét, de már a Futaba CGY750 nevű rendszere is elérhető. A Thunder Tiger sem akart lemaradni erről a piacról, így megjelent saját GT-5 nevű rendszerével. A BeastX is folyamatosan fejleszti saját Microbeast nevű kompakt 3 tengelyű giroszkópját, ahogy a Mikado is egyre újabb fejlesztéseket jelent be, de a kisebb vagy kevésbé neves gyártók is - mint például a Turnigy - egyre több ilyen eszközzel jelennek meg,
2011 a flybarless rendszerek éve?
De mit is nyújtanak valójában?
Az Align nem túl régen jelentette be 3GX elnevezésű kompakt flybarless rendszerét, de már a Futaba CGY750 nevű rendszere is elérhető. A Thunder Tiger sem akart lemaradni erről a piacról, így megjelent saját GT-5 nevű rendszerével. A BeastX is folyamatosan fejleszti saját Microbeast nevű kompakt 3 tengelyű giroszkópját, ahogy a Mikado is egyre újabb fejlesztéseket jelent be, de a kisebb vagy kevésbé neves gyártók is - mint például a Turnigy - egyre több ilyen eszközzel jelennek meg,
Az idei év kétségtelenül az FBL azaz a flybarless jegyében telik, és a tendencia minden gyártónál ez. A modellhelikopterekről kezdenek eltűnni a klasszikus hilleres rendszerek, a jellegzetes hillerlapátok. Lassan nem is lehet számbavenni, hogy hány ilyen rendszer létezik.
Kezdetben volt a Mikado V-Stabi, ez volt az egyedurlakodó. A modellezők kétkedve fogadták, de a V-Bar bizonyított. Nemsokára megjelent az Align 3G. Majd tavaly észrevétlenül berobbant a BeastX. A három rendszer - a tapasztalt pilóták szerint - három különböző viselkedést képvisel, annak ellenére, hogy mindegyik programozható, paraméterezhető, azért a gyártó team pilótáinak repülési jegyeit ki lehet venni.
A különbség jól látható:
De mi is az a flybarless?
A szó jelentése flybar (repülő súly) nélküli. A flybar különböző megoldásokban létezik, de alapvető feladata a helikopter stabilitásának növelése, a külső hatásokra történő akaratlan helyzetváltoztatás megelőzése, a hatások mérséklése. Nagyon lesarkítva: ha például a ráfújó szél a rotorkör egyik oldalán megnövelné a felhajtóerőt, a helikopter elkezdene borulni a másik irányba. Ezt megelőzendő a flybar a pörgettyűhatás miatt az ellentétes oldalon megnöveli, a ráfújás felőli oldalon lecsökkenti az állásszöget, így automatikusan ellensúlyozza a szél hatását. Ez a collective-pitch modellhelikoptereken két kis lapát formájában, míg a koaxokon egy 45 fok körüli szöget bezáró súlyok formájában jelenik meg. Persze vannak kevert és egyéb megoldások, de nagy általánosságban ez így van. A lényeg: a lapátokon kívül más (súly vagy hillerlapát) is forog. Ez a mechanikus megoldás adja a modellhelikopter stabilitását.
Az 1:1-es helikopterek közül egyiken-másikon van ilyen megoldás. Például az UH-1 különböző altípusain (nem ideértve például az UH-1Y változtatot, ahol már nyégylapátos, de flybar nélküli rotorkialakítást használatak az AH-1Z Super Cobra helikopterrel való nagymértékű kompatibilitás miatt).
Az elektromos rendszerek lehetővé tették, hogy a flybar, mint mechanikus megoldás a helikopterről lekerüljön, helyette elektromos érzékelők (3 tengelyű giroszkóp) és egy mikroszámítógép segítségével egy testreszabható, paraméterezhető eszköz kerüljön fel az rc helikopterekre. Maga a stabilizációs megoldás azonban nem hagyható el, mivel az rc heliknek magas a fordulatszáma, rendkívül könnyűek, a viszonyított rotorátmérő nagyon nagy, vagyis a gép enélkül instabil, ember által szinte repülhetetlen. Minél kisebb egy helikopter, annál inkább repülhetetlen. 500-as méretben vagy az alatt nem is érdemes kísérletezni. És ez nem csak a kétlapátos, hanem a három-, négy- vagy ötlapátos kialakításokra is igaz, bár a több lapát nagyobb stabilitást jelent, de messze nem kielégítő az eredmény.
Az elektronikák formájában azonban szabadon állítható rendszerekhez jutottunk, amik ugyan az alap karakterisztikát meghatározzák, de azon belül nagy szabadságot biztosítanak. Ezek komplex rendszerek, így nem csak a stabilitást, hanem a repülést is képesek befolyásolni, így akár a bonyolultabb manőverek kivitelezésében is segíteni tudnak: például a piruettezős figurákban meggátolják a helikopter akaratlan kiborulását, amit a flybar nem képes megvalósítani.
A flybarless a kezdők szemével
Minden kezdő vagy amatőr pilóta úgy néz a flybarless rendszerek egyikére-másikára, mint valami szent grálra, a nirvánára, a bölcsek kövére. Lenézik a flybar-t és epekedve vágyakoznak egy-egy ilyen eszközre. Pedig az FBL nem több, mint egy okos flybar, aminek a tulajdonságai egyes esetekben akár repülés közben megváltoztathatók, de két start között is könnyen átkonfigurálható. Egy kezdőnek azonban nem kell többet nyújtson, mint stabilitást. Ezt a stabilitást a flybar ugyanúgy megadja, sőt annál pontosabb megoldást még nem találtak ki, hiszen az eszköz analóg.
Ráadásul a flybaros gépeknél a pilóta nem a lapátok ciklikus állásszögét állítja, hanem a hillerét, ami később viszi magával a lapátokat. Ennek köszönhetően egy pár pillanattal (egy-két tized másodperccel) késöbb reagál a gép, némi lélegzetvételnyi időt hagyva a legfontosabb vezérlőszámítógépnek, az emberi agynak. A hilleres rendszer lágyabbá, kisimulttabbá teszi a repülést, amit az FBL nem tud. Ott a vezérlés direkt, azonnal végrehajtódik (most a millisec-ekbe nem mennék bele).
A repülési tudás hiányát a flybarless rendszer nem fogja pótolni. Ez nem robotpilóta és nem csodaszer. Léteznek repülést segítő automatikák (Flymentor, HeliCommand 3D), de azok meg nem flybarless rendszerek, de repülni valamilyen szinten még azoknál is kell tudni.
Egy abszolút kezdőnek a flybarlesst nem is ajánlanám, mert az egy olyan plusz hibafaktor, aminek az esetleges kisebb rendellenességeivel nem tud mit kezdeni az irányokkal éppen csak ismerkedő ember. Egy ilyen helikopter az első 50-100 startban csak akkor jöhet szóba, ha van mellette valaki, aki ért a rajta levő FBL rendszerhez, és már eleve jól be van állítva.
Azonban tudni kell, hogy az FBL rendszerek a nem kívánt rezonanciára instabilitással reagálnak. A helikopter egyes elemeinek kopása a rezonancia növekedésével, az pedig az instabilitásra való hajlammal jár. Elég egy zörgő csapágy, és máris kiszámíthatatlanná válik a gép. A hilleres rendszerekről ezt nem lehet elmondani. Ha a heli a levegőben szét szeretne esni, akkor sem fog felborulni a levegőben - mert nincs érzékelő, ami tévesen értékelné a helyzetet.
Egy átlagos hobbipilóta számára is vannak azonban mérlegelendő előnyök. Két előny tagadhatatlan:
- Egy esetleges törés kisebb költséget képvisel, mivel kevesebb a sérülő mechanikus alkatrész
- Az akkumulátor kapacitása 15-20%-kal több időre elegendő, ennyivel csökken a légellenállás, és a tömeg. Ráadásul az FBL rendszerek általában nem szeretik a szétpörgetett helikoptert, így a fordulatszám is csökkentendő.
további képekért kattints egy képre...
És akkor mégis melyiket? Ez pénztárca és izlés kérdése. A hobbipilótáknak majdhogynem mindegy, de azért vannak fontosabb szempontok. Például a Mikado VBAR mellett szól a legnagyobb tapasztalat, a legkevesebb műszaki probléma. Az Align 3G mellett szól a márkanév és az ár, de ellene szól a nehéz hangolhatóság. A BeastX sem túl drága ugyanakkor egyszerű, kompakt megoldást kínál - saját rotorfej nélkül. A Futaba és a Thunder Tiger tradícionálisan jó gyártók, így onnan rossz termék nem szivárog ki. A Turnigy meg kíválóan tud másoktól technológiákat ellesni (ellopni?), és iszonyatosan olcsó, bár az árért a minőséget sem szabad elvárni. Ezek miatt a szempontok miatt nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz. Válasszuk azt, amelyik tetszik, de ha a flybar mellett maradunk, az sem baj - repülni így is, úgy is meg kell tanulni.
pgpetike