JR Propo XG8
Kompromisszumok nélkül
Nem túl régen jelent meg a JR 8 csatornás rádiója, amiből most egy példányt alaposabban szemügyre vehettünk. És kapásból kívül -belül, mivel a kapott példány Mode 1-es volt, és azt át kellett alakítani Mode 2-re. A feladat nem volt valami ördöngős, hiszen a probléma szoftveresen könnyedén megoldható, nekünk csak a rugózást és a féket kell a két oldal között felcserélni - ezt viszont a rádión belül.
JR Propo XG8
Kompromisszumok nélkül
Nem túl régen jelent meg a JR 8 csatornás rádiója, amiből most egy példányt alaposabban szemügyre vehettünk. És kapásból kívül -belül, mivel a kapott példány Mode 1-es volt, és azt át kellett alakítani Mode 2-re. A feladat nem volt valami ördöngős, hiszen a probléma szoftveresen könnyedén megoldható, nekünk csak a rugózást és a féket kell a két oldal között felcserélni - ezt viszont a rádión belül.
A JR az a cég, aki nagyon jó rádiókat tervez, majd időről-időre összeáll egy-egy céggel, hogy közös terméket hozzanak létre. Volt például Graupner/JR korszak, aztán jött a Spektrum/JR korszak, ami nemrégiben véget is ért. A korábbi megállapodásnak vége lett, és így a JR márkanévvel most a 7-8 csatornás rádiók világában ismét találkozhatunk.
Elsőre fenntartásaim voltak az XG8-cal kapcsolatban, hiszen a Spektrummal közös tőről származik, sőt a kialakítás is hasonló, én meg nem ezt a márkát preferálom. De minden pillanatban egyre jobban tetszett, és eljött az idő, amikor azt mondtam, hogy ha most kellene rádiót választani, akkor ez lenne a nyerő.
De ne szaladjunk ennyire előre. Először a rádió fogása keltette fel a figyelmem. Jó fogású, kézhez idomuló, érzésre sem kopogós műanyag, pedig egyébként az. A kapcsolóerdő ellenére meg lehet fogni, a rádió hátán levő kapcsolók között elegendő a hely egy tartó ujj számára. Nincs szükség súlypont áthelyezőre, mert ezt a rádiót 2.4-esnek tervezték eleve, a súlypont jó helyen van.
Jött az első feladat: állítsuk át Mode-2-re. A menüpontot nagyjából bő egy perces keresést követően - használati utasítás nélkül - megtaláltam. Ez a szintidő egyetlen alkalmat leszámítva később sem romlott. Utána a csavarokat kitekertem, és szédszedtem a rádiót, hogy a féket (ami a nem rugózott kar pozícióját biztosítja), illetve a rugós mechanikát a két bot között kicseréljem. A rádió erre jól elő van készítve, így a művelet 15 perc alatt megoldható. Alig 20-25 perccel a kibontás után a Mode-1 rádió Mode-2 kiosztással üzemelt.
Ezután jött a vevő modellbe építése. Voltak pillanatok, amikor a helikoptert csak egy hajszál választotta el attól, hogy első repülését rádióirányítás nélkül, parabolikus pályán, a kezem hatására tegye meg. De erről nem a vevő tehetett, mert az adott modellbe a Futaba vevőivel ellentétben ez még kényelmesen befér. A szatelit antenna akár egy 450-esen is jól elhelyezhető, míg a két mikrohullámú antenna a szokásos módon kerül telepítésre, azaz a szárak egymással a tér bármely irányában, de egymáshoz képes 90 fokos szögben vannak a legjobb elrendezésben.
A programozás pedig maga a csoda. Minden egyértelmű és logikus. Semmit nem kell keresni, az összes szükséges funkció gyorsan megtaláláható. A teljes alapbeállítás - stopperrel, a kapcsolók újraelosztásával, három gázgörbével, throttle hold és failsafe funkcióval, no és az összes alapbeállítással együtt - a használati utasítás minimális használatával körülbelül 20-25 perc lehetett. A végén csak néztem magam elé: "ennyi?"
Nyugodtan nevezzétek etalonnak
Ha egy emészthető árú, nem csúcskategóriás rádiót kellene tervezni, akkor annak ilyennek kellene lenni. Ha nagyon szigorú vagyok, akkor két problémával találkoztam: az eloxáltnak tűnő ámde műanyag előlap minden koszt azonnal megmutat, hozzáérni sem szabad, különben csúnya lesz. Ami viszont talán a leginkább zavart: a botok középállásban ugyanúgy koppannak, mint bármelyik, hasonló árfekvésű vagy inkább olcsó rádió esetén.
A fogása nagyon kényelmes, kézhez simuló. A kopogós műanyagnak sincs műanyag érzete. A botok jó kialakításúak, kényelmesen foghatók, talán a körülöttük levő keretek lettek egy picit magasak, így erősebb mozdulatnál beleakadhat a kezünk, de az sem veszélyes, inkább csak zavaró.
A rádión a tréner kapcsolót leszámítva minden kapcsoló három állású. 30 modellmemória, 3 modelltípus (helikopter, repülőgép, vitorlázó) és SD kártya támogatással rendelkezik. A kommunikáció DMSS rendszerben történik. A rádió oldalán levő két kapcsoló között a szokásosnál nagyobb a hely, nem kell attól tartanunk, hogy az ujjunk véletlenül átkapcsolja egyik vagy másik kapcsolót.
Bármelyik funkció bármelyik kapcsolóra tehető. A stopper ugyanúgy párosítható például az Idle állapotokkal, mint a konkurencia esetén. A szervómonitor tesztüzemet is támogat. A menürendszer egyszerű és jól felépített, ennek ellenére rengeteg funkciót elhelyeztek benne, amit a többi nagy gyártónál nem biztos, hogy megtalálunk.
De a legjobban a MyList menü tetszett. Ebben a saját kényelmünknek megfelelően összeválogathatunk egy listát a menüből, és kialakíthatjuk saját menürendszerünket, ami csak a legfontosabb, vagy számunkra legszükségesebb menüpontokat tartalmazza.
A rádió alapszolgáltatásként tartalmazza a telemetriát, és pár apró kiegészítővel egészen sok infót kaphatunk a modellről: magasság, sebesség, fedélzeti rendszerek állapota. A telemetria a rádió kijelzőjéről elolvasható. Természetes a model-match funkció, azaz kizárt, hogy rossz programmal indítsuk el a modellt.
És végül az árról: A JR XG8 Magyarországon jelenleg nem kapható. Európában sem sok helyen lehet megtalálni, de ahol van, ott 320-380 EUR körül mozog az ára, ami igazán nem nevezhető soknak. Ne feledjük: Japan Remote Control.
Ha csillagozni akarnék akkor az 5-ből 6. Nem igazán tudok belekötni, nem tudok rajta akadékoskodni. Ami jelenleg ellene szól: Európában gyakorlatilag nincs képviselete.