Ezért tart itt a helikopter-modellezés
I. rész

Nem titok, aki benne van az tudja: ha azt mondjuk, hogy nem fényes a repülőmodellezés és azon belül pláne a helikopterezés helyzete és kilátásai, akkor igen árnyaltan fogalmaztunk. Ha szépen és szofisztikáltan fogalmazunk: katasztrofálisan, iszonyatosan, botrányosan rossz. De mégis miért? Mi vezetett ide? Nem lesz rövid, hát több részre bontottam.

Miért vagyunk ennyire kevesen?

Soha nem is voltunk sokan, egyszerűen ez nem az a világ. Lássuk be, hátrányos helyzetűek voltunk, vagyunk és leszünk - ha leszünk. A helikopteres világ a nagygépek között is mostohagyerek, a helikopterpilóták névtelen és arctalan melósok. Ők a helikoptervezetők. A repülőgépes világ az más, nekik vannak hőseik, rájuk felnéznek az emberek. Sully - és mindenki tudja, hogy ő tette le a gépet a Hudson-ra. Chuck Yeager volt az a hős, aki először átlépte a hangsebességet, a Wright fivérek pedig akik először repültek egyáltalán. A repülős világ tele van híres hősökkel. Az emberek tisztelik a pilótákat, különösen a hősöket.

A magyarok nagy része pontosan tudja, ki az a Bessenyei Péter vagy Veress Zoltán, akik egy kicsit is járatosak a repülésben, ismerik Szentgyörgyi Dezső nevét, de ha azt hallják, hogy Szabó "Topi" Zoltán, a legtöbbnek ott a videó a szeme előtt, vagy élőben látta: "Topi, pattintsál!"

De most ne csalj! Ha érdekel a helikopteres repülés, vagy repülsz is, akkor téged kérdezlek: tudod ki az a Kocsis Győző? Hallottál már Rács Tamásról? És ha azt kérdezem, hogy Simon Péter alezredesről mi jut eszedbe? Esetleg Hatala János neve hallatán dereng valami? Le merem fogadni, hogy a legtöbbeteknek nem. Pedig hősök vagy azok voltak. A mi helikopteres hőseink, csak egy hibájuk van: ők mind helikopterrel repülnek vagy repültek.

Kocsis Győző minden valószínűség szerint a leggyakorlottabb magyar helikopterpilóta, talán nincs vagy nem is volt olyan polgári géptípus az országban, amivel nem repült.

Rács Tamás sok éven át a Légimentők főpilótája volt, mellesleg berepülőpilóta. Sajnos neki sikerült leesnie a Hungarocopterrel, de szerencsésen túlélte. Simon Péter pedig az a Mi-24-es pilóta, aki a Die Hard 5-ben repülte végig az összes jelenetet, csak nem olyan szerencsés, mint Bruce Willis, hogy a neve a címlapokra kerüljön.

Hatala János viszont igazi hős. Ő zuhant le a HA-ECE lajstromjelű EC-135-tel 2008-ban, miközben egy égési sérült kisfiút mentettek. Sem ő, sem Sörös Milos, a mentőápoló nem élte túl a balesetet, mindenki más igen. Az utolsó pillanatig küzdött a gépért.

A repülős világ tele van ismert és neves hősökkel. A helikopteres világnak a névtelen hősök jutnak. A repülősöknek ott van Paul Bonhomme, Amelia Earhart és így tovább. Nekünk meg nagyon maximum Felix Baumgartner jut, mert körülbelül ő a világ egyetlen ismert helikopterpilótája - a Red Bull színeiben - és valószínűleg róla sem tudnánk semmit, ha tíz évvel ezelőtt nem ugrott volna 39 km-es magasságból, hogy aztán a hangsebességet átlépve végül ejtőernyővel érjen földet az Egyesült Államokban, Roswellben.

Na jó, esetleg még megemlíthetjük Vilmos és Harry hercegeket, de ők sem a helikopterek miatt híresek. A filmvilágban is nagyjából két név bukkanhat fel: Stringfellow Hawke - bár rá a lányok inkább emlékeznek - ő volt a pilóta az Airwolf-ból, vagy T.C. és az ő MD-500D-je a Magnum P.I.-ból. A sornak itt nagyjából vége is.

Az emberek amit nem értenek, nem tudják elfogadni. A repülőgépet értik. Ha nagy vonalakban is, de tudják, hogy az a két izé a törzs két oldalán felemeli a gépet, ha gyors levegő éri. Meghajtogatja a papírrepülőt, és az repül. Nem feltétlen értik a Bernoulli-törvényt, de a lényeget tudják. És ez elég, hogy elfogadják. Ráadásul a repülőgépek kecsesek - kivéve, amelyik nem - lenyügözőek, szerethetőek. Kinek ne tetszene egy Concorde vagy egy Jumbo Jet? A kissrácok meg vannak veszve a nagyon gyors, erős, ütőképes és zajos vadászrepülőkért.

A helikopter azonban más. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, mitől repül, vagy egyáltalán hogyan működik. Az a kis propeller a hátulján meg végképp rejtély. Nem értik, így elfogadni sem tudják. Ráadásul a legtöbb helikopter mégcsak nem is kecses, és egyáltalán nem szép. Csak azért repül, mert olyan csúnya, hogy a föld taszítja. Na jó, az Airwolf kivétel, az azért szép. Vagy inkább Jan-Michael Vincent helyes, és ezért látják az Airwolf-ot szépnek - a lányok.

Ráadásul semmi elegancia nincs a felszállásban, tiszta erőlködés az egész. A leszállás meg olyan ormótlanul béna, csak úgy lehuppan, mint Józsi az alkesz a fotelba. Port is legalább annyit ver fel. Úgyhogy semmi szerethető nincs a helikopteres repülésben - legalábbis a külvilág számára. Hát nem is lett nagy rajongótábora.

Akármelyik repülőshow képes tízezreket megmozgatni. Na de helikopteres rendezvény? Az inkább olyan szakmai dolog, meg pár buggyant látogat ki, akik valamilyen imbecilis okból képesek ezt élvezni. Tiszta beteg az egész.

Nagyjából ez a kép, amiből ki kellene indulni. Ennek a hatása az, hogy minden 10-20-50-100 repülőmodellezést elkezdőből egy fog belevágni a helikopterbe. Ráadásul a helikopteres repülésről minden negatívat el lehet mondani: a legnehezebb megtanulni, mert 20-30 felszállás után már önállóan repülsz a repülőddel, a helikopterrel még mindig csak próbálsz egy helyben maradni. Egy repülőgépet akár negyedannyiból is össze lehet hozni, mint egy olcsó helikoptert. Ráadásul egy habrepülő ha törik, hát ott a ragasztó. A helinél meg... mi tudjuk. Így abból a kevésből a fele-kétharmada még azelőtt lemorzsolódik, mielőtt tényleg belejött volna.

Így aztán sose voltunk sokan. Még a csúcson is legfeljebb 1-2 ezer embert tudott egy-egy helis rendezvény megmozgatni - na jó a Rotor Live kivétel, de annak okai vannak - ezalatt egy tök átlagos évben is legalább 8-10 ezer ember ment el egy Weston Park Model Airshow-ra, vagy akármelyik másik repülőmodell rendezvényre.

A Rotor Live? Na igen, az a kakukktojás. De miért is? A scale helikopterek miatt. Mert abból ott sok van. Azok meg ugyan még mindig deficitesek a repülőkhöz képest, de mégis modellezés, a modellezésben meg elég sok "mentális beteg" van ahhoz, hogy egy bizonyos részüket azért ez is behúzza.

Amit mi csinálunk, az a külvilág számára csapkodás, totális káosz - és nem a piroflipre gondol - botrány. Fogalma sincs az egészről, nem is érti. Az F3C még csak-csak, mert az még olyan, mint az igazi, de ahhoz meg totál dögunalom, minden olyan lassú benne. Na de az F3N vagy 3D? Na az a másik véglet. Fel se fogja, nem is érti.

A külvilág számára ez totálisan értelmezhetetlen, ellentétes a fizikával, és minden, ami értelmezhetetlen, az zavarba ejtő. Az emberek ösztönösen távol maradnak tőle, menekülnek. Kicsit olyan, mint a természetfeletti jelenségek: a legtöbben se szellemekkel, se idegenekkel nem akarnak találkozni. Felborulna a jól megszokott világképük.

Hát ezért voltunk mindig is kevesen. Amíg a repülőmodellezők a sokból lettek kevesebben, addig mi a kevésből lettünk néhányan - és ez az ami igazán szemet szúró és aggasztó. Ezeknek az okait azonban a következő részben fogjuk boncolgatni.