Ezért tart itt a helikopter-modellezés
III. rész

Eljutottunk oda, hogy a helizés egykoron legnagyobb ellenségének tekintett drónosok ugyanabban a cipőben járnak, mint mi. Az erre specializálódott cégek a túlélésért küzdenek, a drónos szervezetek próbálnak életben maradni, és mind ugyanazzal a jelenséggel küzdünk: zsugorodunk.

Lesújt a törvény ökle
de mellé talál

Mivel a drónok könnyen repülhetők, nagy tudás nem szükséges hozzájuk, vagy ahogy mi mondjuk "a hülye is tudja vezetni", hát szépen terjedtek egy darabig. Csakhogy a helikopternek megvan az a nagyon jó tulajdonsága, hogy avatatlan kézben, tudás nélkül pontosan 5 másodperc alatt törik rommá, mindezt úgy teszi, hogy jellemzően arra nincs ideje, hogy másban vagy emberben kárt okozzon. Következésképpen a helikopteres repülést nem nagyon lehet önállóan elsajátítani. Az egyszerű kezdő rá van szorulva a tapasztaltabb segítségére, kénytelen kimenni a modellrepülőtérre, hogy ott tanulja meg a fogásokat, ott szerezze meg a hőn áhított tudást. Neten ugyanis nagyon nehéz elmagyarázni, hogy mikor jó a szíjfeszesség, melyik jelenséget hogyan kell korrigálni.

Ezzel viszont együtt járt egy nagy ajándék: repülésbiztonság. Repülni még nem tudtunk, de már belénk vasalták az összes szabályt. Nem kellett leírva legyen egy szabály se: repülő modellnek nem fordítok hátat, csak magam előtt repülök, biztonsági távolság, ember-állat-autó fölé nem repülök, másokat nem veszélyeztetek, modell felett nem lépek át, és így tovább és tovább. A frekvenciaegyeztetés a 2006-2008-as évekre már nem volt szükséges.

A rendes légi járművekre figyeltünk, tudtuk, hogy nekik van elsőbbségük. Nem is volt modellező baleset. Egyetlen súlyos, két halálos áldozatot követelő eset történt Magyarországon, az emlékezetes 2006-os őcsényi baleset. Azt se magyar pilóta követte vagy szenvedte el. Sajnálatos és szomorú hogy ez megtörtént, de ilyen jó baleseti statisztikát ennek ellenére egyetlen más technikai sport sem mondhat el magáról, a repülésben meg "sőt de pláne" nem ezek a jellemző adatok.

Persze voltak kisebb-nagyobb balesetek, levágott ujjak, összevart lábak, de legtöbbször mindenki magának okozta ezeket a sérüléseket. És hát a körfűrész is képes ilyen csodákra, még sincs törvényileg szabályozva. De ami lényeges, hogy aki nem tartotta be a szabályokat, azt figyelmeztették - néha nem olyan szépen, de hatásosan. Aztán másodikra lehetett csomagolni és hazamenni. Ez volt az előző részben említett, "viselkedni tudni kell" dolog. Mindezt mindenféle komolyabb törvényi szabályozás nélkül uszkve 100 éven keresztül a repülőmodellezésben, és jó 40 éven át a helikoptermodellezésben.

De ahogy beszéltük, a drón más állatfajta. Aki megvette, az repülte is. Aztán amikor lett rajtuk kamera, filmezni is kezdtek. Először csak úgy, aztán egyre merészebben. Aztán nagyon bátran, mit számított, hogy ami felé repül, az egyébként egy 250 utast szállító repülőgép. Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyrészt meglehetősen nehéz feladvány egy drónnal szándékosan belerepülni egy ilyen gépbe, meg az is igaz, hogy az átlagos drón olyan nagyon komoly, pláne végzetes kárt leginkább nem tud okozni egy utasszállítóban. A kisgépek már más kérdés, de tudomásom szerint soha egyetlen repülő vagy helikopter sem esett le drón miatt. De nagyon távol álljon tőlem, hogy ezzel a fajta viselkedéssel egyet értsek. Viszont a kockázatot hivatalosan nagyon is túllihegték.

De az is bele játszhatott, hogy ezek a drónok olyanokról is tudtak videókat csinálni, akik ezt nagyon nem szerették volna: például korrupt, de hatalommal rendelkező politikusokról, azok fényűző életéről. Ez utóbbinak valószínűleg nem kisebb a szerepe a törvények létrejöttében, mint a korábban fejtegetett repülésbiztonságnak. Volt egy-két drónnak nézett Tesco szatyor is a repülésben, meg egy máig nem bizonyított Gatwick drón incidens. Sőt egy DJI Phantom maradványait egyszer egy Black Hawk hajtóművéből kotorták elő - az se esett le. Végül aztán hirtelen szabályozva lett az ami uszkve 100 évig senkit nem zavart.

Igen ám, de ezeket a szabályokat szakértők készítették. A legtöbbnek fogalma sincs a modellrepülésről, van aki helikoptermodellt sose látott. Az egyes modellező szövetségi vezetők, meg vért izzadtak, hogy a törvényeket legalább ne az eredeti formájukban fogadják el. Mármint úgy világszerte, meg az EU-ban, meg a briteknél. Ja és akkor az Egyesült Államokat már ne is említsük.

Olyan szabályokat akartak ránk kényszeríteni, amik szimplán természetellenesek a helikopteres repüléssel: GPS adattovábbítás, Geofencing, stb. Könyörgöm, a helikopter a GPS-hez akkor áll a legközelebb, amikor leteszed mellé a mobiltelefont. Ezek mindegyike olyan elektronikát feltételez a helikopterben, mint ami a drónokban van, na de mi pont ezért repülünk helivel, mert pont azt NEM akarjuk. Ha akarnánk, akkor drónnal repülnénk. Nem akarjuk, hogy helyettünk repüljön, nem akarjuk, hogy ő döntsön. Nekünk a minimálisan szükséges elektronika kell bele. Éppen csak annyi, hogy kezelhető maradjon.

Persze lett a szabályozásokban még egy rakat olyan pont, ami szimplán nem veszi figyelembe a helikopteres repülés sajátosságait. A többi repülőmodellező ágat már nem is említem.

A drónosokat sem kímélték a törvények. Az FPV egy külön műfaj, mégis pont úgy kezelik, mint a hobbi drónozást. A hobbisták meg azzal szembesültek, hogy ugyan magát a drónt könnyű irányítani, de az ahhoz vezető jogi környezet bürokratikus, nehézkes és bonyolult lett. Ráadásul nagyon oda kell figyelni, hogy hol és milyen feltételek mellett lehet mindenféle külön engedélyek nélkül repülni. Ez igen sokaknak szegte kedvét a drónos társadalomban is.

Hosszas vajúdást követően ezek a szabályok szépen sorban életbe léptek úgy nagyjából mindenhol. Száz évig a modellrepülés a szabadság egyik formája volt. Maga volt a szabadság érzése és annak kifejezése. Még a legsötétebb rákosista időkben sem kellett hozzá semmi. Na jó, a rádióhoz engedély kellett, de a szabadon-repülő modellekhez semmi. Most meg azt várják, hogy önként és dalolva dugjuk a nyakunkat a hurokba, a kezünket a bilincsbe, legyünk regisztrálva, nyilvántartva és megbélyegezve. Fizessünk azért, mert modellt építettünk, fizessünk azért, hogy egy összetákolt vizsgán olyan kérdésekre válaszoljunk, amihez egyébként közünk sincsen.

Egy helivel igencsak kevés esélye van annak, hogy a szomszéd Dorinát az ablakán keresztül lefilmezem, amint egy szál semmiben készíti magáról az OnlyFans anyagot, és aztán azt véletlenül feltöltöm a netre. Aki ismeri a helikopteres repülést, az tudja miért, aki meg nem... na hát ők készítették a szabályokat. Mégis tudnom kell, hogy mit kell tenni ilyen esetben, és mi a szabályos eljárás. Értem én, hogy elvileg a jogosítványhoz kereket is kell tudni cserélni, mégis a legtöbben a segélyszolgálatot hívják ilyen esetben - jelentem, én nem.

De akkor is: elvették a modellrepülés szabadságát. De azért arra kíváncsi lennék, hogy mikor jön rá a sok filmezéstől és lebukástól tartó politikus, hogy az igazi ellenség nem a drón, hanem a kamera, ami felvesz. Mikor kell majd a mobilt, a fényképezőgépet és a videókamerát is regisztrálni, azok használatához kompetenciavizsgát letenni, hogy "ne veszélyeztesse a közbiztonságot"? De nem akarok tippeket adni.

Magyarország esetén az adja a szabályozás külön pikantériáját, hogy egy robogóra nem kell rendszám, azt nem kell regisztrálni, az nyugodtan megléphet egy baleset helyszínéről. De a 249g-os DJI Mavic Mini az persze egy potenciális tömeggyilkos. Ugyanehhez a drónhoz kell a vizsga, de biciklivel bármikor közlekedhetek a közutakon anélkül, hogy bárki letesztelte volna a közlekedési tudásomat. Fura egy világban élünk.

Amikor ezek a szabályok életbe léptek, akkor volt az a pillanat, amikor az aktív modellezők egy jelentős hányada szimplán letette a rádiót. És nem csak Magyarországon, hanem úgy az összes olyan országban, ahol a hasonló szabályok életbe léptek. A világ heliseinek egy nagyon nagy része vagy kiszállt, vagy eltűnt a radarokról.

Persze volt aki csak "hivatalosan" tette le, és eljárkál a susnyásba repülgetni, de egyetlen mozdulattal nyírták ki a száz év alatt felépített repülésbiztonságunkat. A modellezőhelyek egy része az esztelen szabályok miatt szűnt meg. A többiről meg azért tűntek el az emberek, mert nem vállalták azt a procedúrát, amit az új, "biztonságos" modellezés megkíván. Elmentek a szürke zónába, hogy folytassák a szabadság érzését ott, ahol a radar alatt vannak. Viszont ezzel eltűnt a biztonságos repülés tudását továbbadó közösség igencsak nagy hányada. Maradt a helyén az egyéni partizánkodás, meg egy ezer sebből vérző, gnóm, életidegen szabályozás. Hát itt ütött mellé a törvény.

És legyünk őszinték, aki mégis végig csinálta a procedúrát, az is azon kapja magát - például Magyarországon - hogy inkább nem jelenti be a a drón appon a repülését, mert több időbe kerül azt leadminisztrálni, mint 3 start egymás után. Utána meg úgyis hazamegy, mert nincs kivel közösségi életet élni, a többiek a radar alatt, az Isten háta mögött repülnek. Azt meg már meg sem említem, hogy amikor valaki más mégis illegálisan berepül a tilosba, akkor a hatóság annál fog kopogtatni, aki a tiloshoz közel, de szabályosan és bejelentve repült - volt rá nem egy példa. Hát nem vagyunk a saját magunk ellenségei.

Már nem vagyunk szem előtt, nem is látszik, amit csinálunk, akkor hogyan kaphatna bárki kedvet ahhoz, hogy csatlakozzon? Nincsenek már bemutatóink egyéb rendezvényeken, mert nem lehetnek. Nem mehetünk be falunapra, hogy a focipályán bemutassuk a hobbit. Nem mehetünk be repülőterekre parancsnoki engedéllyel vagy egyenesen az ő kérésükre, hogy szórakoztassuk a nézőket, amíg a nagygépek közötti átállás megtörténik, hogy kitöltsük a résidőket, mert nem repülhetünk ott - azaz de, csak olyan mennyiségű engedély és vizsga kell hozzá, ami annyiba és olyan sok időbe kerül, hogy azt hobbi modellpilóta, de még a versenyző profik sem vállalják fel. Inkább vesznek még egy helit.

És ha mégis valaki bele akarna kezdeni? Mit mondunk neki? Menj, tedd le a vizsgát, vegyél egy modellt, azt regisztráld - igaz, repülni még nem tudsz. Hát azt hiszem, itt a kezdők nagy többségének el is ment a kedve.

És ez az utóbbi helyzet, ami alól a drónosok sem kivételek. Persze pár éve még boldog-boldogtalan vette a drónt és repült, de most háromszor is meggondolja, mivel ezekkel a szabályokkal neki is szembe kell néznie, igaz a szabályokat a drónokra alkották, könnyebb azokkal megfelelni. Az eredmény: visszaesett a drónüzlet is. Persze a meglevő cégek mindegyike pénzt akar csinálni, mert élni akar, ezért hülyébbnél hülyébb oktatással, szükségtelen programokkal próbálják azt a keveset lehúzni, akik mégis belevágtak. Tiszta vicc, hogy ha van egy drónod, és megsérül, azért nem vásárolhatsz hozzá alkatrészt, mert a javító cégek mind maguk akarják megcsinálni, és azon megkeresni azt a pénzt, ami a túlélésükhöz kell. Márpedig egy törött UV szűrőt én is ki tudok cserélni. Az izzócseréhez sem viszem el az autóm az autószerelőhöz.

Így jutottunk el a második csapáshoz, így nem tudunk utánpótlást toborozni a jól megszokott módokon, így nem tudjuk a hobbinkat megmutatni. A legutóbbi Heliwood-on több ember is odajött hozzám, aki azt mondta, hogy még sose látott ilyen helikoptereket, azt se tudta, hogy ezek léteznek. Hát ilyen körülmények között ez nem is nagyon meglepő. Jut eszembe, tudtad, hogy a Heliwood-nak csak a légtere 55 ezer forintba került? Ez kellett ahhoz, hogy legyen rendezvény, és még így is mindenkinek egyesével töltögetnie kellett volna a drónappot... minden egyes felszálláshoz.

De mielőtt ujjal kezdenél mutogatni a jogalkotókra, akik kétségtelenül sokat ártottak, nézzük meg, hogy mik azok a dolgok, amikhez képest a drónok és a szabályok kispályások. Ugyanis ezen idők alatt ott volt a harmadik csapás is, ami igazán sokat ártott és sokaknak meglepő lesz. De ezt a következő részben.