Ezért tart itt a helikopter-modellezés
IV. rész

Most már tudjuk, hogy mennyit ártottak nekünk a drónok. Az is világos, hogy mekkora csapás volt a drónszabályozás világszerte. De semmi nem ártott akkorát a hobbinak, mint amekkorát a saját iparunk. Meg még valami, de azt később.

Önpusztító sorsrontás

Éveken át elvoltunk a magunk kis világával. Rendszeresen kijártunk repülni, és csalódottak voltunk, ha nem volt kint senki más. Mert ez a hobbi a repülésről és a társaságról szólt. Volt olyan, hogy kimentem, egész délután két startot repültem, a többit eldumáltuk. Ez volt a mi kocsmavilágunk.

Senkit nem érdekelt, hogy milyen helid van, vagy mivel repülsz, amíg az biztonságos volt. És ehhez a gyártók is így álltak. Kijött egy modell, és azt évekig gyártották. Maximum a kabin színe változott. Ha mégis kijött egy új változat, az többé-kevésbé kompatibilis volt az előzővel, vagy gyártották a régi alkatrészt is. Ha törtél, akkor volt hozzá alkatrész. Magyarországon is.

Aztán megjelent az SAB. Az új zöld Goblin iszonyatosan drága volt. A legtöbben persze nem is álmodhattunk róla, mert még egy átlag 500-as vagy 600-as is megterhelő volt, na de a Goblin 700 mindennel együtt, repkészen kétszer annyiba volt, mint egy 700-as T-Rex. De az SAB pofátlanul elkezdte elszipkázni a sztárpilótákat, a nagy neveket a többiek elől, vagy még inkább a többiektől. Mert hát ki ne szeretne egy Ferrarit vezetni, pláne ha ingyen kapja. Hát így került az SAB-hoz Bert Kammerer meg Tareq. Nekünk meg csöpögött a nyálunk.

Persze az új heli kegyetlenül gyors is volt. Egy hilleres 500-as talpáról a hátára fordítása akár két másodpercet is igénybe vehetett, ugyanezt a Goblin egy szempillantás alatt megcsinálta. Felgyorsult a repülés. Egyre őrültebb fordulat, egyre nagyobb teljesítmény lett a trend. És egyre vastagabb pénztárca kellett hozzá. Ha törtél, az meg... anyagi csőd.

A gyorsuló tempót a nagy öregek nem nézték jó szemmel, a "csapkodás" elvette a helikopteres repülés eleganciáját, az öregek szépen elkezdtek eltűnni.

Aztán ezek a drága helik hoztak magukkal egy nem kívánt jelenséget is: megjelentek a sznobok. Pénz nem számít, aki ezt nem engedheti meg magának, az mit keres itt? Nem, nem volt gyors folyamat, de határozottan alakult, és ma is jelen van. Azok, akiknek ez nem fért bele, kényelmetlenül érezték magukat. Elindult a lassú erózió. Már nem volt ugyanaz a hobbi, mint korábban. Míg korábban ez az átlagember sportja volt, elindultunk a villantás felé, mert most már számított, hogy ki mivel repül. 

Ez a fajta sznobizmus nem is annyira Magyarországon volt jellemző, a gazdagabb országokban ez inkább volt egy alattomos pszichikai nyomás a kevésbé tehető modellezők irányába, bár azért egy-két hasonló karakter a magyar társadalomban is felbukkant egy időre - és nem az első Goblin tulajdonosok voltak azok. 

Az új modell az SAB-től a többi gyártót is arra kényszerítette, hogy reagáljanak. Mindeközben az elszipkázott pilóták promózták a gépet. Így a többi gyártó is elkezdte egyre többször váltani a modelljeit, mert mindig újat kellett villantani ahhoz, hogy ne váljon ódivatúvá.

A Thunder Tiger pontosan ebbe bukott bele. Hiába gyártottak nagyon jó minőséget, mindig le voltak maradva két lépéssel. A többiek már régen átálltak a mechanikusan egyszerűbb 120° eCCPM imbolygókra, amikor ők még mindig a H1-es mechanikus mixet gyártották. A Thunder Tiger volt az utolsó nagy cég az FBL rotorfej bevezetésében. Nagyjából másfél évvel azután léptek, hogy a Mikado már csak FBL helikoptereket gyártott.

Az Align például 2018-ra oda jutott, hogy a 450-es helikopternek annyi változata született, hogy összeszámolni is nehéz. A teljes 450-es család összes alkatrész készlete mintegy 450 tételből állt ekkor. A modellboltnak csak a 450-eshez 450 különböző tételt kell készleten tartani, ha minden igényt ki akar elégíteni. Ez iszonyatos álló pénz, hatalmas nyilvántartás és logisztika, pláne, ha figyelembe vesszük, hány másik modellhez kell még alkatrészt tartani.

A T-Rex 500CF és ESP modellek szinte majdnem tökéletesen megegyeztek egymással, csak az egyik szíjas volt, a másik kardános. De akár át is lehetett építeni egyiket a másikra. Aztán megjelent a Pro verzió és egyetlen alkatrész nem változott az elődökhöz képest: a leszállótalp csöve. Minden más különbözött - bár ezt-azt azért a két típuscsalád között lehetett variálni, ha a környező alkatrészeket is cseréltük.

Így aztán a modellboltok elkezdték nem raktározni az összes tételt, főleg az újakra koncentráltak, mert hát a gyártó is ezt akarta. A régebbi időkben a gyártók tudták, hogy nem a modellben, hanem az alkatrészben van az üzlet, nem volt érdekes, hogy mindig új modell jelenjen meg. Alkatrészt így is tonnaszámra adtak el. Az új világban viszont a modellnek kellett hoznia a boltot. Egyes gyártók még azt is meglépték, hogy ahogy leállt a modell gyártása, az alkatrész-gyártást is megszüntették, vagyis nem is volt opció tovább, hogy a régebbi, de tök jó helikoptert később is működőképesen lehet tartani.

A régebbi modellekhez elkezdett problémás lenni az alkatrész beszerzése. És az egyszeri modellező ott állt, hogy vagy nem repül, vagy ha tör, akkor igencsak nehéz az alkatrész-beszerzés a javításhoz. Mert hát hogy is váltson új modellre? A régit csak nagyon nyomott áron tudja eladni - ha neki nincs alkatrész, akkor másnak se lesz. Az újra váltás majdnem olyan lett, mintha megint nulláról indulna az ember. És egyre gyakrabban lett erre szükség. Ezt sokan nem bírják tartani, mert bármilyen hihetetlen, más országokban sem pénz folyik a csapból.

Az embernek elege lesz. A társaság már rég nem olyan, hiszen a többi átlag modellező is kiszállt, maradtak a pénzes gyerekek. A modelleket lecserélni meg képtelenség. Eladni nem lehet, mert csak alamizsnát adnak érte, hát megy a polcra porfogónak. Legalább nincs összetörve. Újabb öreget vesztettünk el.

Az egyre kevesebb modellező okán, az egyre sűrűbb modellváltások viszont egyre magasabb modellárakat generáltak, így akik eddig bírták, azok is elkezdték bedobni a törölközőt. Maradt egy szűk, de azért tehetősebb réteg. Angliában, a szűk környezetemben csak 2019-ben legalább három pilóta azért hagyta abba, mert a repülés már nem fért bele a keretbe. Így sajnos nem magyar jelenségről beszélünk. És igen, egy külső jelenség, az általános elszegényedés is belejátszik abba, hogy egyre többen hagyják el a hobbit - és nem csak Magyarországon.

Persze vannak más okok is, mindig is öregedtek ki pilóták, ilyen-olyan okok miatt hagyták abba emberek, de ilyen ütemben, és ilyen mértékben soha korábban.

Mindeközben a szekértáborok kialakítása is gőzerővel zajlott, a gyártók fanatizálták a saját táborukat, és elindult a klikkesedés. A már eddig is sérült szociális oldala a modellezésnek még tovább erodálódott. Szimplán kiveszett belőle az a hangulat, mi miatt 10-15 éve még összejártunk. Erről a klikkesedésről lesz azért még szó.

Mára ott tartunk, hogy a Goblin Kraken 700, amit 2019-ben adtak ki, már kifutott modell. Csak az S változat van, ami már nem teljesen ugyanaz, mint az eredeti. Sőt a Goblin Buddy 380, ami 2019. november 20-án, azaz három éve jelent meg, már szintén nincs gyártásban és forgalmazásban, és nem most álltak le vele. Ki tud három évente modellt váltani úgy, hogy a réginek hirtelen nincs értéke?

Az egyre fokozódó gyártói nyomás miatt a régiek gyorsuló ütemben hagyják abba a modellezést, viszont az utánpótlás is elmarad. Ennek az egyik okozója maga a gyártó.

Közben az árak úgy elszálltak, hogy ma kétszer annyiba kerül egy Align T-Rex 700 super combo kit, mint tíz évvel ezelőtt, miközben a dollár inflációja tíz év alatt nem érte el a 40%-ot. A forintban számított árak meg lassan a milliós tartományt nyaldossák.

Az embernek a legtöbbször az az érzése, hogy amíg a modellgyártók tervezni és gyártani tudnak, addig a marketingben és az üzletben totál dilettánsokkal dolgoznak, és maguk is dilettánsok. A legtöbb gyártónál a minőség is romlott az utóbbi időkben, mert valahol húzni kell a kiadásokon, hogy meglegyen a pénz, hát mennek az olcsóbb gyártás felé.

De a dilettantizmus nem itt mutatkozik meg igazán. Azt az igen kevés pénzt, amit reklámra szánnak, azt is botrányosan költik el. Az elmúlt tíz évben kinyírták az összes olyan platformot, ami a publicitást biztosította nekik. A Rotor World például minden tisztességes újságosnál ott volt Angliában, mára már inkább Drone World némi rotor beütéssel. Igaz, a nyomtatott sajtó szerepe is lecsökkent, de akkor is az újsággal azok az emberek is találkoztak magazin-keresgélés közben, akiknek egyébként fogalmuk sem volt a modellhelikopterekről.

A "The RC Heli Resource" volt a legnagyobb online platform, mára már nincs. Valaki létrehozott egy troll oldalt az eredeti domain alatt, de hát az olyan is. A RunRyder 2017-ben szűnt meg, A Collective Pitch pár éve állt le. A Rotor Craze 2019-ben még üzemelt, ma már az sincs. 

Az rchelicopter.hu anno olyan magyar The RC Heli Resource-nak indult, vettünk is tőlük át anyagokat. 2018-ban poénból megpróbálkoztam az angol oldallal. Mivel nem a profittermelés volt az elsődleges cél, veszteni való csak az energia volt. Talán ezért van az, hogy mára csak a még mindig presztizs értékű, német Rotor magazin az egyetlen nyomtatott túlélő, míg az online világban, hosszútávon az rchelicopterhub.com maradt meg egyedüli angol nyelvű platformként. 

Persze online kezdeményezések jönnek, majd mennek. Mindenki ugyanazzal szembesül: iszonyatosan sok munka, relatív nagy befektetés egy ilyet üzemeltetni, de a bevételi oldala igazából nulla, mert a gyártók nem tesznek bele pénzt. Sőt, és talán ez a legdurvább: elvárja, hogy írj a termékéről, de még inkább elvárja, hogy jót írj a termékéről, de ehhez semmit nem ad. Se anyagot, se minta vagy próbadarabot, és elvárja - és ez az igazán pofátlan - hogy te vedd meg az ő termékét, hogy aztán reklámozd neki. Néha-néha nagy kegyesen ad egy kis kedvezményt, hogy érezd a lekötelezettséget. 

Bíznak a Facebook és a szociális média "erejében" - mivel ezek ingyen vannak, vagy mégsem? Viszont ezeknek a platformoknak a közép- és hosszútávú hatása igencsak megkérdőjelezhető, a legtöbb esetben nem szignifikáns. Nem mennék bele a részletekbe, de igen komoly technikai okai vannak annak, hogy miért jelenik meg az rchelicopterhub.com szinte az összes kapcsolódó Google, Bing vagy Yahoo keresésben, a legtöbbször az első 10-20 találatban. És nem, sose fizettem egy fillért se ezeknek a keresőknek. Viszont beletettem 13 év munkáját és tapasztalatát.

A gyártók ezt a reklám dolgot szeretnék nagyon olcsón, ha lehet ingyen megúszni, hát kiépítették a szekértáborokat, akik egymást ütik az online térben és végzik az aljamunkát - kvázi ingyen vagy néhány fillérért, amit kedvezmények formájában kapnak meg. Csakhogy ezek a szekértáborok sose érik el a külvilágot, így az utánpótlás toborzásában nincs igazi hatásuk.

Ugyanakkor régi beidegződés, hogy a rendezvényeket támogatni kell. És igen kell, mert különben nincs rendezvény, de a kérdés az, hogy van értelme a rendezvénynek? Ha azzal külső szemlélőt nem lehet behúzni, akkor nincs. Akkor viszont a támogatás is csak kidobott pénz, meg a rendezvény is kidobott pénz. Ennek ellenére minden valamikori nagy nevű, mára teljesen jelentéktelen rendezvénybe döntik az euró ezreket. De ezek megint komplikált, egymásra ható jelenségek. Mert tényleg a rendezvény kellene, hogy kedvet csináljon a hobbihoz, csak ehhez először valahogy be kellene vinni az embereket. És ma már a "rotorlapátot és akkumulátort nyerhetsz" ehhez kevés.

Tényleg olyan érzés, mintha totál idióták ülnének azokban a döntéshozói székekben, és valami teljesen irreális adatok alapján hoznák meg az ilyen döntéseiket. Csak közben kikopnak az öregek, és nincsenek kezdők.

Ezen dolgok összessége miatt mondom azt, hogy a saját iparunk gyakorlatilag kivéreztette a hobbit. Viszont van itt még valami: a többi modellező ág is hanyatlik, bár messze nem ilyen ütemben, pedig vannak újságjaik is, meg egyéb platformjaik is. Sőt a drónosok is küzdenek ezekkel, pedig a gyártóknak legtöbbször jó a marketingje ott. Ez cáfolná az egészet, amit itt elmondtam? 

Nos, nem igazán. A mi esetünkben az első részben taglalt kevés emberből veszítünk folyamatosan nagyon nagy hányadot, miközben nincs utánpótlásunk. Nekünk szinte semmi, a többieknél azért sokkal jobb a helyzet, de tény, hogy ők sem mentesek a következő részben taglalt problémától.