Ezért tart itt a helikopter-modellezés
VI. egyben befejező rész

Részletesen kitárgyaltuk, hogy miért is árt az utánpótlásban a mai világ. De mit is lehet ezzel kezdeni? Hogyan lehet legalább lassítani a fogyást? Van még valami, amiről eddig nem beszéltünk?

Tehetsz érte

Igen, ha nagyon egyszerűen akarjuk összefoglalni, hogy hogyan jutottunk el ide, akkor az okok:

• Sose voltunk sokan
• A drónok megjelenése
• A törvényi szabályozás alkalmatlansága
• A gyártók hozzáállása
• A mai, modern világ és a közösségi platformok

Ezek így együtt juttatták el a modellezésünket abba a borzalmas állapotba, ahol most vagyunk. De mindez nem sikerült volna nélkülünk. Mert mi is felelősek vagyunk, megváltozott a közösség összetétele, a hozzáállás is. Kialakultak nagyon negatív trendek és széthullottak az összetartó közösségek. Mi meg instant emberek lettünk. Persze egyik sem történt volna meg a másik nélkül, ezek így együtt adták ki azt az eredményt, ahol most vagyunk.

A szekértáborok kialakulása vagy kialakítása rövid távon hasznos lehet a gyártónak, de ezek a táborok hol alig láthatóan, hol nagyon hangosan egymásnak feszülnek. Felszínre kerülnek az érdekellentétek. Mert hogy van az, hogy egy rendezvényen az egyik gyártó azért nem lehet szponzor, mert a másik kettő megzsarolja a szervezőt: "ha ők szponzorálnak, akkor mi nem". Vagy hogy van az, amikor az egyik helikoptergyártó megtiltja a szponzorált pilótáinak, hogy egy bizonyos összetevőt nem használhatnak egy adott cégtől, mert az a cég ellenség? És persze sorolhatnám, hányszor és hányszor borul a bili - hol nyilvánosan, hol a színfalak mögött.

És közben a gyártók és a szekértáborok nem veszik észre, hogy ugyanannak a csoffadt pizzának akarják a nagyobb szeleteit kihasítani, miközben a pizza összeszottyad. Talán kellene egy friss pizza, talán piacot kellene növelni, ha nem megint egyenesen teremteni.

Ezalatt a fanatikusok is egymásnak feszülnek, és úgy ütik egymást, hogy közben igazából sem hasznuk, sem veszteségük nem származik belőle. Csak éppen minden maradék idejüket a nethuszárkodás köti le. A lényeg meg elsikkad. Csinálnak egy újabb fan csoportot, ahol már megint egymást szűrik ki. Lesz az új csoportban 600 olyan tag, aki már az előző ötben is benne volt, és tök jó, ez fogja megmenteni a hobbit és az adott márkát. De miért is?

Elfelejtünk kimenni és segíteni a másiknak - tisztelet a kivételnek. Bár sokszor a segítséget sem úgy fogadják ma már, mint régen. Így egy idő után már az se akar ezekkel foglalkozni, aki erre egyébként kapható volt. Elvárjuk, hogy legyen rendezvény, de ha van, akkor találunk valami olcsó kifogást, hogy miért is nem megyünk oda: "poros a hely", "messze van", "nem jó a földút, amin oda lehet menni", "rossz szögben süt a nap". És ott a rendezvény, és ott van öt ember. A harmadik ilyen után aki szervezte se fog többet szervezni: "Ha akartok rendezvényt, rakjátok össze magatoknak".

Persze, van olyan akinek igazából nem is fontos, hogy ez a hobbi fejlődjön, "jó van az úgy". És valóban, mindig is lesznek ilyenek, csak nem mindegy, hányan.

A 2010-es években minden második héten volt valami. Egy HBK találkozó, egy verseny, egy másik találkozó, valami. Mindegyiken volt 20-30 ember, de néha több is. Ma ez nem megy, mert nem vagyunk ennyien. Nincs is évente csak 4-5 magyarországi rendezvény. Ez átlagosan két havonta egy. Erre kellene elmenni. Valószínű a szervezésen is lenne mit fejleszteni, de valahol akkor is el kell indulni. De jogos, ebből még nem lesz utánpótlás, ez "csak" arra jó, hogy ne essünk teljesen szét, meg a kezdőbbeknek legyen kitől kérdezni meg tapasztalatot szerezni.

Elmondom, hogyan kerültem én bele ebbe a hobbiba. Soha nem érdekelt a repülés, a helikopterezés meg pláne nem. Fogalmam sem volt az egészről. Egész addigi életemben a vasút volt az én világom. Oda-vissza tudtam a nagyvasúti F1 és F2 utasításokat, meg egy csomó egyéb, az átlagembernek érthetetlen és teljesen felesleges dolgot. A nagy része még ma is megvan a fejemben. De a munkám mellett kellett valami, ami kikapcsol, és az nem a vasútmodellezés volt, mert a vasútmodellezés egy rendkívül hely- és időigényes hobbi, főleg ha szépen akarod csinálni. Ja, és semmi pénz nem elég hozzá.

Ahogy így a hobbiválasztás környékén voltam, megtetszett a repülőmodellezés. Arra nem emlékszem, hogy az hogyan jött szembe, de valahol a neten futottam bele. Elkezdtem hát kutatni: "hú, ez tök jó, mert ez kivisz a számítógép mellől és valami különleges." El is kezdtem kutatni, de kiderült, hogy amit én akarok csinálni - a scale repülés - na az megint irdatlan pénz. Hát elengedtem.

Aztán egyszer az egyik nagy áruházban amikor ott voltunk, valaki éppen egy koax helikopterrel repült bent. Egy modellbolt alkalmazottja repkedett. Hát én kész voltam: IGEN, EZ KELL NEKEM. Nagyjából annyit tudtam a helikopterről, hogy Apacs meg a T.C. helikoptere a Magnumból.

Baromi drága volt: 37 ezer forint egy koaxért 2007-ben. De megvettem és elkezdtem gyakorolni. Törtem, javítottam, törtem, javítottam. Azt hittem ez a helikopter. Aztán egyszer bementem egy modellboltba, mert az előzőnél elfogyott az akkumulátor, és oda küldtek. És szembe jött a csoda: Art-Tech Falcon 3D. Igaz, azért én már a neten böngészgettem, és láttam már Alan Szabo videókat, de hát azt hittem trükkfelvételek, mert egy helikopter így nem tud repülni. De itt van ez, és ez TUD háton repülni. Wow. Megvettem. Meg vettem mellé rádiót is Futaba T6EX. Adtak egy telefonszámot, hogy majd ez az ember segít nekem, ráadásul nem drága.

De kell nekem a segítség? Nem. Legalábbis azt hittem. Legyen elég annyi, hogy fél óra múlva egy törött kabin, egy kettévágott 3 cellás LiPo akksi és egy horpadt farokcső társaságában mégis felhívtam azt a számot, és lebeszéltem egy időpontot. Elmentem az emberhez, aki kicsit csóválta a fejét az én nagyszerű helikopteremet látva, és emlegetett valami dínót meg 450-et, meg ajánlgatott valami picike titánt is, de fogalmam sem volt, hogy miről beszél. Közben ugyanis beállította, sőt még repült is az én csoda Sólymommal. Szerintem egyébként ekkor repült először és utoljára a normálishoz közel az a heli. Szerencsére az ember adott címet is, hogy hova menjek, ha repülni akarok tanulni. Ez a cím volt az M3 Scania, meg az M3 MBK.

Nem kellett hozzá sok idő, a 450-es dínóból egy 450-es T-Rex lett, a Falcon visszakerült a dobozba, pár év múlva fillérekért eladtam. Elkezdtem kijárni a Scaniara, ahol először csak a Bakát ismertem, hiszen ő küzdött meg a Falconommal, de egy hideg, fagyos reggelen csak a Lamb volt ott. Soha nem láttam őt korábban, de elkezdtünk beszélgetni, ő pedig elkezdett nekem segíteni, sőt beállítani a rádiót, meg tanácsokat adni arról, hogyan is kellene megtanulni repülni.

Persze ez az erősen rövidített verzió, de a lényeg benne van. Ha nem a Baka és nem a Lamb azok az emberek, akik ott vannak, lehet, hogy ma nem írogatnék ilyen hülyeségeket. Fényévekkel többet tudtak nálam, a Lamb már akkor csokornyakkendős káoszozott, amikor én még a talpon hátra nyolcassal küzdöttem. De nem volt neki ciki sem végigvárni, sem segíteni. A Bakának sem, meg a többieknek sem az M3-ról. És később a Mojzes Józsinak sem volt ciki, hogy miközben éppen a 2010-es 3D Masters expert osztályát készül megnyerni, engem és még vagy 30 másikat tanítson arra, hogyan is kell egy helivel egyenesen repülni. És neki sem volt ciki, hogy a Helizo próbálja magyarázni a technikákat, bár azért néha üvöltöttek egymással.

Ezzel a történettel két dologra akartam rávilágítani. Az egyik, hogy az RC helikopterrel én is - ahogy a legtöbben közöttünk - véletlenül találkoztam, és fogalmam sem volt, hogy én ezt akarom csinálni. A másik, hogy ha nincs az a kettő-három-négy ember az elején, akik végig segítették a kezdeti botladozásaimat, lehet, hogy ma nem lennék itt.

Ki kell vinni a modellezést az emberek közé. A korábban említett jogi okok miatt erősen korlátozottak a lehetőségeink, de még így is van évente 3-4 olyan alkalom, amikor ki tudunk menni páran, hogy bemutassuk a hobbinkat, mert hívnak egy-egy más jellegű rendezvényre. Valóban van olyan helyzet, ami majdhogynem ciki. Van úgy hogy nemhogy nyolcasozni, még igazából függeszkedni sem lehet, mert nincs hozzá hely. De ott vagyunk és csináljuk. A legtöbbször ketten vagy hárman. Jó lenne, ha ez nem csak két vagy három ember dolga lenne. Régen, ha ki kellett menni valahova bemutatózni,10-15 ember ott volt.

Ki tudja, hogy az évi 3-4 ilyen rendezvényből hány embert tudunk bevonni. Lehet hogy egyet se, de lehet hogy többet. De legalább megpróbáltuk.

És ha már valaki mégis veszi a bátorságot az érdeklődők közül, hogy kérdez, akkor nem vesszük el azzal a kedvét, hogy egyből kiröhögjük. Engem sem röhögött ki a Lamb meg a Baka, pedig lett volna miért.

Meg ha van egy RC (helis) rendezvény, akkor megpróbálunk segíteni, hogy az a 2-3 ember, aki valamit összerakott, ne szakadjon bele mindenbe. Nem, nem fognak segítséget kérni, mert nincs még arra se idejük, hogy kérjenek.

Jó volna eljutni megint arra a szintre, hogy nem nézzük le azt, aki csak függeszkedik, nem nézünk becsmérlően arra, aki csak nyolcasozik meg bénázik. Az se baj, ha segítünk a kezdőknek az első lépéseknél. És igen, egy nyilvános bemutatón néha vissza kell venni az arcból és a tudásból, mert a külső szemlélőnek egy nyolcas vagy egy háton repülés néha többet jelent, mint egy 20 centin sorozatban lenyomott piro tic-toc. A kezdők, akik lelkesek meg vegyék a bátorságot, és menjenek repülni a profik mellé, előtte, utána. Nem ciki, sőt...

Ezt is jótanácsként kaptam az elején. Köszi Lamb! Repülj annyit, amennyit biztonsággal tudsz, nem kell törni. Tedd hozzá te is a magadét. Egy Heliwood jelegű rendezvényen például Miki bácsi ide-oda repülése pont annyira kell, mint a Nagy Krisztián vagy a Tóth Tomi bemutatója. És igen a Matics Ádám old timer repülése is, ami alapvetően függeszkedés, pont akkorát dob a külső szemlélőnek, mint akármelyik másik repülés. A Ramo helijei meg legalább akkorát tolnak a rendezvényen, mint a legújabb Raw 420. És sorolhatnám tovább, megnevezhetnék bárkit. Ne nézzük már le egymást azért, mert a másik ember másik márkát választott, mert másik szimulátorral gyakorol, mert máshol tart, vagy mert mások az időbeli, pénzügyi és technikai lehetőségei. A külvilág számára ez így együtt lesz kerek: a kezdőtől a profiig, az olcsóbbtól a nagyon drágáig, a legrégebbitől a legújabbig, és a legáltalánosabbtól az egyedi építésűig.

És nincs már csak RC heli, RC repülő, meg drón (de utálhatnak most engem - egy kalap alá vettem az FPV-seket a többiekkel). RC modellsport van, amin belül különböző ágakat űzünk, de mind ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe, csak más mértékben. Ha egy kicsit segítünk egymásnak, amikor tudunk, attól még nem dől össze a világ. Pontosan ezért nyitottuk fel a Heliwood-ot: ez egy RC helis rendezvény, de nincsenek kirekesztve a többiek sem.

Apropó Heliwood 2022: nagyon hosszú évek óta először itt éreztem azt, és itt látszott az, hogy valami elindult a pozitív irányba. Ti, akik ott voltatok, olyat tettetek hozzá a rendezvényhez, amire nagyon sok éve nem volt példa, bár az első jelei már Százhalombattán megmutatkoztak a tavasszal. Százhalombattán, a Csabiék rendezvényén már elkezdett összeállni a csapat, a Heliwoodra meg - talán Európában egyedül álló módon - végre szép számmal jöttek az érdeklődők is. Ha csak ezt tudnánk folytatni, már elértünk valamit. 

De ha neked ez sok, vagy nem tudod, nem akarod ezt vállalni, még mindig tehetsz valamit. Apróságok, neked semmibe nem kerülnek, de sok kicsi sokra megy. Látsz egy RC helis posztot a Facebook-on, Youtube-on vagy akárhol, hát dobj egy lájkot. Neked ez nem kerül semmibe, a tartalom aktivitását, és így az indexelését viszont pozitívan befolyásolod, így jobb lesz az elérése.

Ha csinálsz egy videót, akkor vedd a fáradtságot, és írd meg a leírását tisztességesen, mert a keresőmotorok a leírásokkal dolgoznak elsődlegesen. Javítod a videód elérését és növeled a releváns találatok arányát. Ja és az se baj, ha egy-két hasznos és kapcsolódó linket is beleteszel a leírásba. Neked megint nem kerül semmibe, akit viszont belinkeltél, jobb indexelést kap. Lehet ez bármi, csak kapcsolódjon a videóhoz és a hobbihoz.

Ha már megosztod azt a Youtube videót, amit egy weboldalon beágyazva találtál, akkor legalább az oldalt oszd meg a beágyazott videó helyett. A videó szempontjából ez nem hátrányos, az oldal szempontjából növeli az indexelés értékét, és egyéb technikai okok miatt a videó is relevánsabbá válik. Pláne akkor, ha annak a beágyazott videónak egyébként nulla leírása van.

Ha pedig tetszik a tartalom és hasznosnak találod - valamint nem ciki neked - akkor legyél szíves, oszd meg a tartalmat a saját oldaladon, főleg a Facebook-on. Ki tudja, hátha van olyan ismerősöd vagy annak ismerőse, aki így kerül egyszer kapcsolatba a hobbival.

Persze tudom, hogy ez nem a világ megváltása, de talán egy picit hozzájárul ahhoz.

És ha már idáig eljutottál, akkor köszönöm, hogy végig követted a Dallas-unkat. J.R. (Jockey) Ewing-ot lelőtték, Pamela és Bobby boldogan élnek, és Samatha sem iszik már.

Ha nem érted ezt a Dallas utalást, akkor olvasd végig az előző részeket

Cserébe azért, hogy ezt a nem rövid eszmefuttatást végig olvastad (és talán meg is fogadod egy részét), egy titkos jótanácsot elárulok neked (én fizettem a tanfolyamért, ahol ezt tanultam, neked most ingyen elmondom): Ha a Youtube-ra videót töltesz fel, akkor az előnézeti képben legyen valami erős sárga. Azon megakad a felhasználó szeme.