Thailand Heli Blowout - és ami mögötte van
Éppen csak vége lett a Thailand Heli Blowout 2022-nek, a fényképek és a videók folyamatosan érkeznek, és a résztvevők emlékei még frissek. Mi viszont elemzünk, mert itt lenne az ideje felébredni, és végre belátni, hogy a helikoptermodellezés nagyon nem jó irányba halad.
Ami most Bangkok mellett történt egyrészről már megszokott, másrészről megdöbbentő. Megszokott, mert itt a nyugati féltekén már nem lepődünk meg azon, hogy akár a nagy rendezvényeken is csak lézengenek az emberek. Lassan az a hír, ha valahol nézőt láttak. De ez most mégis megdöbbentő, mert eddig mi úgy ültünk itt, hogy miközben mi errefelé az energiaárakkal, elszabadult inflációval, benzinproblémákkal, meg ki tudja még mivel küzdünk, addig Ázsiában még mindig pörög a helizés. Hát sajnos nagyon úgy néz ki, hogy mégsem.
A tavalyi és a 2020-as rendezvények nem irányadók, ha valahol meg is tudták tartani őket, akkor is csak a folytonosság volt a cél, senki nem várt arra, hogy rekordokat fognak dönteni, de idén elméletileg visszatértünk a normálishoz. És akkor jött a Global 3D a maga megdöbbentően alacsony nézőszámával, majd ezt követte az IRCHA Jamboree az Egyesült Államokban, ahol - ha az emlékeim nem csalnak - egészen pontosan 121 regisztrált pilóta vett részt az öt napos, legjelentősebb amerikai rendezvényen. Ez se nagy szám, de legalább nem közel nulla.
Vártuk a nagy dobást, a nyálcsorgást, de jó nekik. Érdeklődés hiányában azonban ez a nyálcsorgás elmaradt, helyette a leesett áll összeszedése lett a feladat. Pedig Tom Khosit Mongkholthai, a rendezvény atyja mindent belerakott, hogy egy igazán nagyszerű rendezvényt szervezzenek. És ezzel a szervezéssel nem is volt gond, sőt a nyilvánvaló kríziseket is sikerült a külvilág számára láthatatlanná vagy kevésbé láthatóvá tenni. Azért ezeket a figyelmes követő még így is kiszúrja.
Valamikor a Heliwood környékén sikerült Tomnak megállapodást kötnie Walter Robijns-szel és a Global 3D csapattal, hogy a THB és a Global 3D partnerségre lép, és a bangkoki rendezvényen a Global 3D szabályrendszerét és logóját fogják használni, hogy ezzel is növeljék a THB színvonalát. Ez olyan Global 3D ázsiai változat lett volna, azaz lett is, csak nem egészen úgy.
A Global 3D szabályrendszerét egyébként még 2000-ben alkották meg Jeff Barringer, az akkori 3D Masters atyjának a vezetésével, ezt a szabályrendszert vette át 2016-ban Walter Robijns és az irányítása alá tartozó Global 3D, miutan három év elteltével és elég hangos botrányok közepette a Heli Masters sorozat is elbukott, ami 2013-ban váltotta a 3D Masters-t. Ez az a klasszikus 3DX szabályrendszer, ami időközben bővült feladatokkal, de lényegében nem változott sem felépítésében, sem pontozási rendszerében.
Ennek alapján a THB-vel valami olyasmit vártunk, mint a Global 3D a fénykorában - mondjuk 2019-ben vagy előtte - de annak csak gyenge árnyéka lett, pont úgy, mint az idei Global. A Global-ra is már úgy kellett összefogdosni a pilótákat, de legalább voltak, a THB esetében már ez se nagyon akart sikerülni. Eredetileg három pilótaosztályt akartak kialakítani: beginner (kezdő), expert és master, de ez nagyon gyorsan abba maradt. Olyannyira csendben halt el a dolog, hogy a THB programjában benne maradtak a master fordulók is, de persze verseny nem volt. Maradt az expert eredetileg 13 pilótával, amiből végül 11 versenyzett, és a beginner (kezdő) 9 azaz kilenc versenyzővel.
A masters pilótákból gyorsan bírók lettek, hiszen három emberrel pont ezt lehet tenni: a három nagy név Ponnooi, Kongthon és Boonmala pedig beültek a székekbe bíráskodni - bár a Global 3D versenyen öt bíró dönt, itt annyi nem volt. Viszont három emberrel nem lehet masters versenyt tartani, mert szimplán hülyén veszi ki magát - pláne akkor, ha nincs aki bíráskodjon.
Röhöghetnék ezen, ha nem tudnám pontosan, hogy milyen ezzel szembesülni, és igen, nagyon rossz. Ott állsz, hogy lenne három bíród, de az egyik nem jött el, és még csak utol sem tudod érni. Akkor most mi lesz? Hát lehet improvizálni. Tapasztalatból beszélek. Vagy a másik, amikor kiírod a versenyt, majd az adott napon ráeszmélsz, hogy pont 4 versenyződ van. Na itt kell megállni, és törölni a versenyt, különben az egész nagyon kínos - ugyanitt kupák eladók. Ez egy magyar helyi verseny esetében kínos, de előfordulhat, mint a tapasztalataim mutatják. De egy nemzetközi rendezvény esetén is? Úgy néz ki, igen.
Tomék szépen improvizáltak és fű alatt visszalapátolták a kakit a vödörbe, a legtöbben valószínűleg észre se vették ezt. Bár hogyan is vették volna észre, mikor a rendezvénynek a nyilvános publicitása pontotsan akkora lett volna, mint a Tökön tartott HBK találkozóknak annak idején - ha nem vagyunk mi. 2019-ben a Scorpion Power System elvitte a tudósításokat, csinálták a videókat, ment a promóció és egész szépen tolták a rendezvény szekerét. Kyle Dahl volt az arca a rendezvénynek, CD, azaz Sakkarin a Mikado és a Scorpion képviseletében pedig a húzó ember. A régiós tudósítást a RotorCraZe.com vitte, onnan vettük mi is a tartalmakat - az ő engedélyükkel. Volt vagy 3 ezer követőjük a Facebookon.
Idén a Scorpion már nem volt jelen ilyen mértékben a rendezvényen, nagyjából a nevüket adták, meg CD-t, a RotorCraZe viszont meg is szűnt mostanra. Az utolsó posztjuk a Facebook-on októberi, egész évben 10 posztot jelentettek meg, míg 2019-ben, az akkori THB-n még 15 emberen volt ott az R betűs póló. Amikor ez nekem is nyilvánvaló lett, felajánlottam Tomnak, hogy amit tudok, megteszem, így lett a Thailand Heli Blowout egyetlen nyilvános felülete az rchelicopterhub.com. A komplett hétvégém benne van, felraktam vagy 350 fényképet - a fotós tudtával és jóváhagyásával - bár mindegyiket szerkeszteni kellett, mert az eredeti képek erősen túlexponáltak voltak, itt ott pedig a színekkel is gond volt. Ezt csak azért teszem hozzá, hogy világos legyen, gyakorlailag végig melóztam a THB-t csak azért, hogy egyáltalán valami használható nyoma maradjon, nem csak úgy tessék-lássék, "kaptok valami gumicsontot" módon. A végeredményeket Tom egy összehajtogatott, gyűrött lapon tette közzé, miután rákérdeztem, hogy megkaphatnám-e. E nélkül még az első három helyezettet is nyomozni kellett, így én is ráfutottam egy lyukra, és először hibásan kerültek ki az eredmények, mert nem volt egyértelmű, hogy azok nem a végeredmények. A scale helik versenyének azonban most se tudom a végeredményét, de ez mind csak adalék.
A szponzorok listája túl sokat nem változott a 2019-es évhez képest. Két nagy szereplő azonban idén már nem volt ott: Gaui és Hobbywing. És a pilótáik sem. Hogy a többiek mennyivel járultak hozzá a rendezvényhez, az egy másik kérdés, de amennyire látszott, azért zsebbe kellett nyúlni. Ehhez képest ha megnézed a nagy csoportképet, olyan 78 ember van rajta - a fotóssal együtt. Szép nagy szám, de ez egy nagy rendezvény. És ebben nem csak a heli pilóták, hanem tulajdonképpen mindenki benne van, még a hostess lányok is. Sajnos az egész hétvégén ennyi ember volt jelen, ez nem egy olyan jellegű hely, ahol jönnek-mennek az érdeklődők. Valaki vagy ott van, vagy nincs. Így viszont már elég komor a kép, mert amennyibe a rendezvény kerül a szponzornak, a rendezőnek és mindenkinek, ahhoz - legyünk jóindulatúak - a 100 ember igencsak kevés, pláne, ha a külső kommunikáció is hiányzik. Igaz, ebben a Tommotor-Rc fényévekkel jobb, mint akármelyik másik rendezvény, mert legalább a saját weboldalaikon és a rendezvény weboldalán van valamennyi utóélete a rendezvényeknek, sőt még a Youtube-on is vannak videók - igaz a Heliwood 2022 trailer videóját kétszer annyian nézték meg a Youtube-on, mint a THB 2021-ét. A 2022-es videó kint volt napokig az rchelicopterhub.com címlapján, na az 9 nap alatt be is érte a Heliwood beharangozót - de a THB mégiscsak egy nagy rendezvény nagy múlttal.
Már hallom is a hazai kritikákat, miért is jövök a Heliwood-dal, meg az rchelicopterhub.com-mal állandóan? "Mi ez az önfényezés?" Hát tökre nem erről szól, nincs rá szükségem - ettől nekem nem lesz jobb. De ott tart a nagy helikopteres világ, hogy nagyjából az rchelicopterhub.com van arra, hogy kifelé bármit is mutassunk, ez az, amit mi páran tolunk, és ez úgy az egész világra értendő. Ennyi a nyilvánossága a hobbinknak, ebből kellene megéljen az egész hobbi, ezzel kellene tudjon fejlődni. Hát bocs, de én ezt meglehetősen karcsúnak érzem méghozzá két okból: egyrészt ez az oldal soha nem a profitról szólt, vagyis annyi munka és annyi pénz van benne, amennyit én bele tudok tenni. A munkából minimum tízszer ennyi is belemehetne, mert szükség volna rá, a pénz részét meg már nem is részletezem, mert esetleg még a kis családom rátalál erre a cikkre és kérdőre vonnak. Másrészről elég gáz egy komplett iparágat egyetlen lapra (vagy arra sem) feltenni - ha én egyszer beleunok és kihúzom a dugót, akkor még ez se lesz.
A Heliwood meg pont azért jó összehasonlítási alap, mert az a mi rendezvényünk, ami mögött a halásztelki önkormányzat és a polgárőrség áll támogatóként, tulajdonképpen az ő büdzséjükből megy az egész, nincs mögötte más szponzor, viszont elég sok embert ér el a külvilágban ahhoz képest, hogy egyetlen RC helikopteres szereplő sem áll be mögé, a többi rendezvényhez képest meg sőtdepláne. És ez a miénk, a mi "kis" magyar rendezvényünk, ami olyan "cikis" a nagyokhoz képest. A "szponzorok", akiket az idei évben láttál a Heliwood-on, mind szívességek a mi részünkről, mi azon egyetlen petákot nem nyertünk. Ígérem, amint időm lesz, ezekről is részletesen beszámolok, amikor elmondom, hogy mire ez a nagy irányváltás a magyar oldal életében.
Térjünk vissza arra, hogy tulajdonképpen miért is nagy probléma mindaz, ami a THB-n most történt. Elég sok szempontból az: egyrészt haladunk abba az irányba, hogy a versenyek, amik az innovációt előre vitték, és a legtöbbünket arra ösztönözték, hogy jobbak legyünk, újabb modellt vegyünk, szépen kiüresednek. A rendezvények a szponzorok számára elértéktelenednek, vagyis ellehetetlenülnek. Még egy Heliwood-nak is milliós nagyságrendű a költség oldala, egy THB vagy egy Global 3D ennek a többszörösébe kerül. Ha viszont nincs rendezvény, nincs verseny, nem kell a csapatpilóta, csak az influenszerek kellenek. Hát szép is lesz az, amikor a profi influenszer fogja neked eladni a terméket, amivel ő egyébként semmit nem tud kezdeni.
Ha viszont ez nem működik, és az eladások csökkennek, a végén te fizeted a számlát. Tíz helikopter kifejlesztése annyiba kerül, mint tízezeré. Csak akkor tíz helin kell behozni a költségeket. Nem hiszed? Nézd meg, hogy mennyivel drágultak a modellek mostanában. Nem, nem a cégek lettek éhesebbek, hanem jóval kevesebb helin kell behozni azt a pénzt, amit beletettek. Elég riasztó, hogy a Specter V1 motorral, lapátokkal is kevesebbe került, mint a V2 töküresen. Szép lesz, amikor az üres vázat veszed 4000 euróért.
Régen azt mondtuk: "mert a magyar modellezés halódik". Aztán rácsodálkoztunk, hogy ugyanez a helyzet Európában és Amerikában is, de még Ausztrália sincs jobb helyzetben - ott már 2018-ban is csak 15-16 helikoptert adott el egy év alatt a SoXos helyi forgalmazója. De azt mondtuk: majd Ázsia, ott más világ van, ott megy az üzlet. Itt az ideje ráeszmélni: nem, ázsiai csoda sincsen, ahogy ezt az angol mondja az ázsiai piac is "smoke and mirrors" azaz csak füst és tükrök.
