Charmouth Fun Fly - beszámoló Angliából

Charmout Fun Fly vagy Fly-in, mikor hogy hívják. Ez a rendezvény talán a legrégebben futó ilyen rendezvény a briteknél. Évente kétszer, tavasszal és ősszel rendezik meg. Nívója van, hagyománya van, de van még valami más is...

És ez a valami más teszi egy kicsit különlegessé, egyedivé a számos hasonló rendezvény körében. De erről majd egy kicsit később. Az viszont tény, hogy az AHA, azaz az Association of Helicopter Aerosports 1991 óta rendezi meg ezt a programot, és nem is lett volna megszakítás benne, ha a Covid nem szól közbe. Ezt leszámítva azonban mindig megrendezték - akár esik, akár fúj. 

Igen, ez az a rendezvény, ahova kabát, csizma, esernyő, kapucni szinte mindig kell - legyen tavasszal vagy ősszel. Idén azonban rendhagyó volt az októberi hétvége: rövidnadrág-póló-napszemüveg volt szükséges a húsz fok feletti, napsütéses, szélcsendes időben. És igen, a szélcsend is ritka errefelé, mivel Charmouth a sziget déli végén, a tenger mellett található, az pedig általában szelet jelent. Egyébként maga a környék is megér egy körutat, ez a rész ugyanis a britek Nizzája. Gyönyörű, dombos tengerparti település, hangulatos utcákkal, gyönyörű tájjal, és tizedannyi turistával, mint a Francia, eredeti változatban. Ennek fényében az árak sem kiemelkedőek.

A Charmouth-on harminc felett volt a pilóták száma, voltak itt 3D, F3C és scale repülések is. És volt jó hangulat. Hat starthely került kijelölésre, három a scale-eseknek, három a 3D-s, F3C-s repüléseknek. Kicsit szűkösek voltak oldalirányban, de cserébe jó mélyen lehetett repülni a völgy felett. Talán a nap járása nem volt ideális, de cserébe lehetett láb alatti magasságon repülni, ami egészen szokatlan az átlag pilótának.

A Királyságban minden rendezvény fizetős, ez sem volt kivétel, de a pilótánkénti 10 fontos napidíj, vagy a 15 fontos egész hétvégés ár nem mondható magasnak. Cserébe van lenyírt fű, rendezett parkolás, használható wc. És ugye ezek egyike sincs ingyen.

Ami viszont a rendezvény igazi hangulatát adta, az a pilóták összetételének és a rendezvény stílusának az eredménye: itt nincs villantás, itt nincs felvágás, itt mindenki magának és a másiknak örül és repül. Volt kezdő pilóta, volt haladó és volt profi is. Meg volt scale helikopter, aminek értéke egy autó árával vetekszik, és voltak a "vintage" modellek, az egyik egészen 1974-ből. 

De a performance modellek sem mind a legújabb, legfelkapottabb modellek közül kerültek ki. Volt itt például Rage, volt itt Thunder Tiger Raptor 30, de még Hirobo Sceadu is. És mindegyik repült a saját és pilótájának tudása szerint. És nem volt lesajnáló tekintet - bár azért a Hirobo megjelenésének élét tompította, hogy a két idős (értsd: 70 plusszos) pilóta egy Bentley-vel érkezett.  Az egész rendezvény nagyon családias lett, és emiatt feszültség nélkül, jó hangulatban, jó beszélgetésekkel töltöttük az időt.

És nem mindenki jött 700-assal, igaz volt aki kényszerből járt így: RC Helicopter Richard - azaz Richard van Aken, aki idén tavasszal Magyarországon, Százhalombattán is repült - mindösszesen egy T-rex 470-et tudott hozni, mivel minden más helije törött. És a szegény 470-es nem élte tül. Szombat délután Andzrej Zolty-val (aki a 2018-as Heliwood-on is ott volt) repültek egy páros repülést, ami közben a két helikopter a levegőben találkozott. Zolty helikoptere azonnal megadta magát, Richard helikoptere csak a farkát vesztette el, így Richard megpróbálta menteni. Ennek eredményeként a helikopter a szomszédos legelő fölé került, és egyre közelebb pörgött az ott levő távvezetékhez, így a végén Richard  inkább eldobta, majd Toncsival a kerítést átugorva futottak a helikopterért.

Igazán emlékezetes, nagyszerű rendezvényt rakott össze Julie Kim Fisher, aki a Charmouth főrendezője volt idén is. Jövőre ismét lesz Charmouth, mint mindig: tavsszal és ősszel, érdemes egyszer útba ejteni.