Align T-Rex 250 tapasztalatok
46 cm
Ennyi a rotorátmérője egy T-Rex 250-esnek. Ez a legkisebb 3D képes RC helikopterek egyike. Eredetileg azért vettem, mert összecsukott állapotban alig negyven centi hosszú, így akár babakocsis séták alkalmával is könnyen magammal tudom vinni, hogy röppenjek egy-két startot, amíg Toncsi alszik. A hangja nem túl erős, a tudása ugyanakkor a nagyobbakkal vetekszik, de mellette szól, hogy nem kell nagy terület hozzá.
Annak ellenére, hogy nem kezdő gép – túl fürge és túl mozgékony egy kezdő számára – nagyon megkedveltem. Szervizigénye minimális, igaz, ha hozzá kell nyúlni, akkor az türelemjáték. 0,8 mm a csavarkulcs átmérője, amivel az imbuszfejes csavarokat tekergetni lehet. Az egész gép mindösszesen 300 gramm körül van akkumulátorral együtt.
Az első alkalommal, amikor repültem vele, jobban izgultam, mint az 500-assal, mert előtte már volt dolgom mikrohelikopterrel és ott bizony gépészkedni kellett, hogy a gép a levegőben maradjon. A 250-es meglepő módon volt olyan stabil – ha nem stabilabb – mint a 450-es nagyobb testvére. A tömege miatt vannak figurák, amiket jobban meg kell vezetni, mint a nagyobb gépeknél, vannak amikre alkalmatlan. Az autorotációt el kell vele felejteni, mivel csak szabadonfutós a főrotor, így a farok forgása autorotációban megáll, így fordulni nem lehet vele. Ráadásul a kis tömege miatt igazából ereszkedés közben szinte nem generál forgási energiát a lapátokon, így az a kezdeti fordulatot nem tartja. Az autorotáció inkább csak a puhább leszállásokra teszi alkalmassá.
Viszont ideális gép a repülési alapok további tökéletesítéséhez, nagyon pontos orientációt tud megtanítani. Szintén jó választás az erőfigurák alapjainak elsajátításához, mint például a tic-toc, mivel a kis tömege miatt a kezdeti pitch management ügyetlenkedést is megbocsátja, nem igazán lehet legyilkolni sem a motort, sem a szabályzót vagy az akkumulátort. Igaz az akksiknak azért időnként levegőt kell hagyni, de egy fél perces megszakítással az öt perc körüli startot végig lehet tic-toc-ozni.
Viszont nem sikerült elérnem megfelelő piruetting-rate-et, szerintem nem elég fordulékony. A lapátok végállásig képesek kitérni, tovább nem tudnak fordulni, mert a csúszka elakadna. Ennek ellenére nem tudok mégcsak megközelítőleg sem elérni legalább olyan fordulási sebességet, mint amit a 450-esem tud, az 500-asról már nem is beszélve, pedig az 65%-ra van korlátozva. Ennek okát a rotorlapátok iszonyatos forgási sebességében tudom elképzelni, hiszen a főrotor megközelítőleg 4300 fordulatot tesz meg percenként, a farokrotor viszont közel 20 000 fordulatot képes percentként forogni. Emiatt hatalmas nyomatékok keletkezhetnek, ez magyarázhatja az alacsony fordulási képességet.
Ezeket együttvéve nagyon megszerettem a gépet, 100 start felett járunk, ami alatt komolyabb töréskár vagy műszaki hiba nem volt – igaz esni se sűrűn esett, bár nagyságrendekkel többször dobom el, mint az 500-ast. Mivel a gép könnyű, már relatív alacsony növényzetre esve is megússza sérülés nélkül, ha pilótának van olyan reflexe, hogy időben lekapcsolja a motort. Nekem volt olyan, hogy méteres gazba esett, karcolások nélkül, igaz a motort lekapcsoltam, amikor már láttam, hogy nem tudom megmenteni a gépet. A madár a talajszintet nem érte el, félúton elakadt és ott lógott szárnyaszegetten egy nagyobb gyomon. Kihalásztam, átnéztem és repültem tovább.
